Nem én leszek a Jobbik utolsó elnöke – Adorján Béla a Mandinernek

Egy év múlva itt, a Képviselői Irodaházban, a Jobbik irodájában fogunk még beszélni? 

Mindenképp! Engem itt meg fognak tudni találni és állok rendelkezésükre. Sok más pártnál ez nem alapvető, de a sajtó nem az ellenség és én mindig is szívesen nyilatkoztam, adtam interjút, így lesz ez a jövőben is.  

A közvélemény-kutatások eredményei nem festenek ilyen szép jövőt.  

Először tegyünk rendet abban a kérdésben, hogy mi a célja és mi a feladata egy politikai pártnak. Az általam vezetett Jobbiknak nem feltétlenül az a pontos célja, hogy 2026 után hol és milyen módon fog ülni, hanem az, hogy a 2026-ig meg tudja-e szolgálni azt a bizalmat, és alázattal tudja-e szolgálni azokat a választókat, akik szavazatukkal abba a helyzetben hozták, hogy az Országgyűlésben tudjanak valamilyen érdekképviseletet ellátni.  

Az elmúlt egy évnek, és választásokig lévő háromnegyed évnek az összegzése lesz, hogy a Jobbik bekerül-e a parlamentbe.  

A célom az, hogy amióta én elnöke vagyok ennek a pártnak, teljes vállszélességgel teljesítse azt a feladatát, amire ő hivatott, amire egyébként egy párt hivatott, hogy érdekeket képviseljen, mégpedig a választók érdekeit, a magyar emberek érdekeit képviselje olyan parlamentáris keretek között, amilyen parlamentáris keretek most vannak Magyarországon. 

Ez a képviselet az elmúlt egy évben sikerült? 

Jelentős változás van ebben a kérdésben, tehát sokkal könnyebb az élete a politikusnak is, hogy ha el tudja dönteni, hogy ő a kulcs vagy a zár. Ez konkrétan ‘22-ben jelentősen összezavarodott a párt életében, de egy évvel ezelőttig ott voltak jelentős kérdőjelek a pártnak a napi működésében. Alapjaiban véve egy párt ideológiai kötődése és a fundamentuma nem árucikk, hanem az alapját képezi annak a hétköznapi érdekképviseletnek, amit ő magára vállalt.  

De, hogy válaszoljak is a kérdésére, mondok egy példát, miért nem hiszek a közvéleménykutatóknak: egyik nap Budapestre jövet felhívott egy hölgy, hogy kutatást csinál a parlamenti pártok elnökeinek megítéléséről, illetve a jövő évi választásokról. Végigsorolt mindenkit, még a TISZA-t is, ami nincs is bent a parlamentben, zárójelben jegyzem meg, ez már erős kérdőjeleket képzett bennem. Na, de a Jobbikot kihagyta és mikor rákérdeztem, hogy nem felejtett-e ki valakit, a hölgy azt válaszolta, nincs más párt a listáján.  

Látom, nem szereti ezeket a felméréseket.  

Azok az idők már elmúltak, amikor még korrektül és jól működtek ezek a közvélemény-kutatások. Hosszú éveken át rend volt, aztán eljött egy pillanat, ami után a kutatók és a sajtó működése a belpolitikai eszközévé váltak. Ameddig ez az állapot fennáll, addig a lehető legkevesebbet akarok foglalkozni a közvélemény-kutatók eredményeivel.  

Hát, azért csak nem rossz bejutni az Országgyűlésbe és onnan képviselni az emberek érdekeit. Ráadásul a múltbéli példákat látva, aki nem jut be, lassan le is húzhatja a rolót. 

Nincs ilyen félelem önben? 

Egyáltalán nincs.  

Legutóbb a baloldallal és azzal a Gyurcsány Ferenccel összekapaszkodva sikerült csak bejutni a parlamentbe, akivel szemben fogalmazták meg magukat a párt megalapításakor. Összefognának az ellenzékkel, hogy ez újra sikerüljön?   

Már magát az ellenzék kifejezést is eléggé csehszlováknak tartom, már bocsánat. Először is én az államférfit keresem mindig és sajnos, ma nagyon keveset találok a közéletben. Az államférfi nem arról ismerszik meg, hogy óellenzékhez tartozónak tartja magát, vagy őt úgy definiálják, vagy ne adj Isten kormánypártinak tartja magát. Egy államférfi arról ismerszik meg, hogy bárkivel, bármilyen körülmények között, akár csatazajban, képes arra, birtokolja azt a tulajdonságát, hogy az emberek javát szolgálva egyezségre jut bizonyos problémás kérdésekben és jobbá teszi az emberek életét. Teljesen mindegy, hogy ez kicsoda. 

Az egy másik kérdés, hogy nekem személy szerint mi a véleményem Gyurcsány Ferenc politikai karrierjéről, illetve az ő személyiségéről. 

Nemrég megkérdezték tőlem, mit szólok hozzá, hogy Gyurcsány Ferenc kivonult a politikából: erre azt mondtam, hogy nagyon jó egészséget kívánok neki, minden erőmmel azon fogok törekedni, hogy az ő élete Magyarországon jobb legyen, hiszen ő egy magyar ember. Ugyanakkor ezt a lépését minimum tíz évvel ezelőtt meg kellett volna tennie.  

Gyurcsány Ferenc államférfi volt? 

Nem. 

Orbán Viktor? 

Nem tartom Orbán Viktort sem annak. 

Magyar Péter? 

Ez egy nagyon súlyos és nagyon kemény kérdés. Szeretném, ha az lenne, de jelenleg semmilyen bizonyítékát nem adta annak, hogy ő államférfi, nem kapott olyan lehetőséget, ezért ezt a megállapítást egyelőre nem tudom megtenni. Reménykedem benne, hogy van ilyen belső késztetése. Aztán a többit majd meglátjuk. 

Azt mondta, nagyon kevés államférfi van. Kiket tart annak? 

Ángyán Józsefet mindenképp. Következetesen szolgálta azt az ideológiát, azt a tudást, amit ő behozott a magyar Országgyűlésbe, és egyáltalán nem érezte, hogy kockára teszi az ő karrierjét azért, mert a hitét képviseli. Kölcsey Ferenc, az én szülőföldemnek a legnagyobb politikusa, karrierje úgy ért véget, hogy egy olyan kérdésben ő úgy érezte, hogy nem képviselhet gonoszt, nem képviselheti az emberek ellenét, ezért a pozsonyi országgyűlésbe letette a mandátumát és kivonult a politikából.  

Az ilyen típusú embereket olyan szempontból államférfinak tartom, hogy tovább folytatják a munkájukat, tovább ragaszkodnak ahhoz az ideológiai és identitási gyökereikhez, amiket ők vallanak és hisznek, de a saját egyéni boldogulásukat és a saját egyéni karrierjüket nem helyezik a közjó elé. 

Visszatérve az ellenzéki összefogásra: a DK-val egy listán lenni egy utolsó szög volt a Jobbik koporsójában?  

Azért koporsóról ne beszéljünk, itt ülünk, itt beszélgetünk, az tény, hogy a párt nagyon sok mély sebet kapott, de él. Itt tenném határozottan hozzá, hogy az én vezetői struktúrám különbözik az elődeimtől, nem kritizálva őket, csak a különbséget mutatom meg. 

Ez a magyar őskultúrának a nagyon-nagyon komoly része. Ez így volt már a hazatérés időszakában, amit egyesek honfoglalásnak hívnak. Ettől működött jól a magyar társadalom, hogy a kollektív bölcsességet tekintette mindenek felett valónak, és az egyén felelősségét pedig mindannyiszor kihangsúlyozta és a megfelelő intézkedéseket meghozta. Így tett a Jobbik is, egyébként. 

Akkor beszéljünk az egyén felelősségéről. Ki juttatta a 2018-ban még önállóan 18 százalékot elérő Jobbikot oda, hogy most nem biztos, összejön az 5 százalék?  

Ki más lehetne felelősebb egy közösség állapotáért, mint maga a vezetője?  

Akkor ki a nagyobb sírásó, Jakab Péter vagy Gyöngyösi Márton? 

Ne nevezzük őket sírásónak, nem vagyunk a sírban, ezt visszautasítom! Komoly eredményeket értünk el az elmúlt hónapokban is. Az való igaz, hogy jelentősen elvesztette a támogatói bázisát, de ez nem a gyökerek hiányának, hanem az egyén felelősségének volt köszönhető. Az, hogy kinek volt ebben a nagyobb felelőssége, én nem szeretek a múltba mutogatni.  

Egy év alatt sikerült valamit ezekből a hibákból rendbe hozni? 

Jelentős változás van a Jobbik életében, mondok egy komoly példát: az elmúlt egy évben a Jobbikról nem jelent meg semmilyen belső botránnyal kapcsolatos cikk a médiában, holott korábban, az elnökségemet megelőzően százával lehet olyan sajtócikkeket mutogatni, amikor mindenféle botrányos összeveszésekről, hisztirohamokról, férfinak látszó női csatározásokról, vagy cicaharcokról írt a sajtó. 

Belül is úgy működik a Jobbik, hogy megpróbál mindenki a saját maga szerepkörének megfelelően működni. Minden fogaskerék csatlakozik a másikhoz, de nem akar a másik fogaskerék helyébe lépni. Én is azt teszem.  

Vasmarokkal? 

Nem, egyáltalán nem. Én abszolút nem vagyok egy vasmarkú ember. Én az a szelíd határozottsággal szoktam ezt kezelni. Kíváncsi vagyok a körülöttem lévő munkatársaim véleményére, hiszen azért vannak. Nem hiszek abba, hogy a nap attól kellene fel, hogy a kakas kukorékol. Nézze, régóta a pártban vagyok, 2009-ben léptem be, aminek súlyos oka volt. A Jobbik komolyan és nagyon nagy erővel lépett fel a gyurcsányista, internacionalista kezdeményezések ellen, de azért bennem mély nyomot hagyott a Fidesz olyan típusú működése, ami mondjuk a 2001-es árvíz utáni újjáépítéseknek a következményeit jelentette.  

Akkor már én láttam azt a felnövekvő Mészáros Lőrinc típusú víziót, amit sokan mások nem láttak akkor még. Engem ez vitt a politikába, mert én úgy gondolom, hogy a közjó mindenek felett való, hiszen ez az ország, ez egy közös ország, ez egy közös haza.  

A jelenlegi magyar közhangulatnak az állapota jelentősen befolyásolt a sajtó függetlenségének szinte a teljes eltűnésével. A sajtó szereplői nagyon kevés kivétellel valahova beálltak egyik vagy másik oldal mögé. Nem a közjó, nem az objektív újságírás, hanem a propaganda mögé.  

2022-ben nem volt rajta a Jobbik listáján. 

Nem, mert határozottan szeretem tisztába tenni magam körül a dolgokat és nem adom a nevemet olyan dolgokhoz, amik zavarosak, bizonytalanok, és egyfajta káoszt okoznak. Ne keveredjen össze a nemzeti szuverenista az internacionalistával, mert annak nincsen semmi értelme. Én elfogadom, hogy Isten Napja Gyurcsány Ferencre is süt, de nem tudom az ő érdekcsoportjukat képviselni, mert én nem tartozom közéjük. 

Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy együtt él békében és szeretetben más közösségekkel. De én azért nem akarok velük foglalkozni, mert nem értem őket. Az én dolgom nem az, hogy az internacionalistákat vagy akár az LMBTQ támogatóit támogassam. Az én dolgom, nem ez. Nekem a szivárvány hétszínű, és nem hat. 

Arra az esetre, amikor az önazonosságát valaki megtagadja, és csak azért, hogy pozícióba maradjon, mifelénk ezt nem tudják elfogadni. Tehát teljesen mindegy, hogy egy vödör tiszta vízbe öntünk egy pohár moslékot, vagy egy vödör moslékba, egy pohár tiszta vizet, mind a kettő moslékká válik. 

Mit tud magának kikaparni jelenleg a Jobbik, hiszen ha a szuverenista pártokat nézzük, ott vannak a kormánypártok és a szélsőjobbon ott a Mi Hazánk? 

Én még emlékszem arra, amikor a Fidesz és az SZDSZ megjelent a magyar politikai palettán, aztán arra is, amikor 1990. június 4-én Orbán Viktorék kivonultak a parlamentből. Számomra azért mélyebben gyökerezik, ki is a szuverenista. Attól, hogy valaki rövidre vágja a haját, számomra még nem lesz skinhead. 

Az a szuverenista, aki elkötelezetten a magyar emberek és Magyarország érdekeit képviseli, sem keletnek, sem nyugatnak nem behódolva. Szomorúan látom, hogy ma Magyarországon ott tart a közerkölcs, a szellemi kultúra, a lelki kultúra, a közbeszéd kultúrája, ahol tart és hazánk gazdasági lehetőségeiről meg ne is beszéljünk. Az azért mégiscsak durva, hogy a magyar politika odáig süllyedt, hogy valójában nem szakmai és nem jóléti kérdésekről vitatkozik, hanem azt próbálja meg bebizonyítani a magyar társadalomnak, hogy a másik mennyivel hülyébb, a másik mennyivel gonoszabb, a másik mennyivel aljasabb. Ez számomra elfogadhatatlan.  

Játsszunk el a gondolattal, koalíciós partnerként ‘26-ban felkéri a Jobbikot a Fidesz és a Tisza, hova csatlakoznak? 

Egyértelműen a kormányváltást fogjuk szorgalmazni. Van egy ismeretlen, amiről nem sok mindent tudunk. Van egy elmúlt évtized mögöttünk, aminek nagyon sok kínját megértük. Higgyék el, nem én leszek a Jobbik utolsó elnöke. Nekem nincsenek ilyen vágyálmaim, hogy innen menjek nyugdíjba. Én azt szeretném, hogy Magyarország egy olyan országgá váljon, közhangulatban, politikailag, gazdaságilag és kulturálisan, hogy vissza tudjak menni az alkotóműhelyembe dolgozni. Nekem ez a vágyálom. Ezt a plurális demokráciával tudjuk elérni.  

Még egyszer hangsúlyozom: senki, ne higgye azt magáról se Orbán Viktor, se Magyar Péter, hogy attól kell fel a nap, hogy a kakas kukorékol. Ez nem így van. A napnak ez a tulajdonsága, ez a dolga, ő fel fog kelni. De hogyan tudjuk a plurális demokráciát helyreállítani? Egyértelmű, hogy kormányváltás szükséges hozzá, hiszen a Fidesz-kormány bebizonyította, hogy minden eszközzel, nemhogy a plurális demokrácia helyreállítására nem mutat hajlandóságot, hanem már az eddig megszokott, egyébként nagyon nyögvenyelősen működő parlamentáris demokráciát is szinte zéróra csavarta a rendeleti kormányzás folyamatosan meghosszabbításával.  

A Jobbiknak van egy olyan programja, amit más nem tud, vagy egyszerűen nem akar a közvélemény elé tárni, mégpedig a teljes parlamentáris demokrácia kereteinek megreformálása. Ez jelenti a választójogi törvény és a parlamentáris demokrácia működési kereteinek abszolút mértékben történő, emberközpontúvá történő megváltoztatását. 

Ezek kétharmados törvények. 

Így van. Konkrét programot még nem hallottam a Tisza részéről, de amennyire tudom, a kommunikációjában nyomokban fellelhető az a szándék, hogy valamiféle jelenlegitől eltérő demokratikus működést szeretne Magyarországon létrehozni. Én erre sem írott anyagot, sem bizonyítékot még nem láttam, de mondjuk úgy, hogy bízzunk benne, hogy ez be fog következni.  

Elég van már a politikai arroganciából, most hallottam Nagy István mezőgazdasági minisztert, hogy ingyen adja a vizet a gazdáknak, hogy öntözhessenek. Ez pontosan tükrözi azt az arcátlanságot, amivé vált a politika. Ez a víz nem Nagy Istváné, nem a kormányé, hanem Magyarországé, a magyar embereké.  

Ha nem jutnak be jövőre a parlamentbe, csalódott lesz?  

Nem, egyáltalán nem.  

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner